Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

Egy kora okmányok legelőször a üli. század végén kezdik emlegetni a Kisvárda nevet, mint Guthkeled nemzetség egyik ágának névadó helységét. Egy 1260-ból fennmaradt okmányban fordul elő „aladarius filius michaelis de uika Warda" személye,

51 aki a n

áe Warda" megjelölés nélkül már 1272-ben* is szerepel.

52 A Guthkeled nembeli Aladár lovag lesz megalapítója az évszázadokon át virágzott kisvárdai Várdal családnak. Ekkor szerepel először történelmünkben Eisvárda neve, mint „villa", falu, mely azonban nem bir máris annyi jelentőséggel, hogy a hatalmas Guthkeled nemzetségek egyik ágának nevet és otthont adjon. Hogy ebben az időben mekkora lehetett Eisvárda, arra következtetési, illetőleg összehasonlítási alapot nyújtanak az 1333-35. évekből fennmaradt pápai tizedlajstrom adatai, amelyekből következtetve, a város közel egyenlő nagyságú volt Kallóval, kétszerte nagyobb Eemecsénél, Karásznál és többszörösen meghaladta Litkét, Pátrohát, Borsovát, Kaszonyt és Cemecsert, távolabbi összehasonlítást téve, Gyöngyössel lehetett azonos nagyságú.

55 Földesurai az egyre emelkedő Guthkeled nembeli Várdalak a községben székeltek s innen irányították folytonos pereskedések révén egyre gyarapodó birtokállományuk ügyeit. Hogy az eredetileg királyi birtokot képezett Eisvárda mikor és melyik király adományaként jutott az Urseoló Péter király idején Hohenstaufénből bevándorolt Guthkeledek birtokába,-^ nem tudjuk, a Uli. század végén már az ő birtokukként jelenik meg. A község egyházi és gazdasági központ volt, plébánosa 1319-ben már káplánt tartott.

55 1337-ben hetivásárairól azt állapítják meg, hogy emberemlékezetet meghaladó idők óta fennállanak.

5 A környék birtokosaujabb forrás szerint 1271» 23