Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

za, hogy a krónikaírók idejében est »ég mindenki tudta, 8 felealitése feleslegesnek látszott. Sz lehetséges. Mégis nyújtanak azonban ezek a szövegek bizonyos tájé» kozódáet, amely összekapcsolva a már ismertetett, a XV. századig visszanyúlóan jelentkező helyi hagyománnyá 1« alig hagy fenn kétséget az irányban, hogy a ki % Tár da i templom valóban Szent László királyunk alapítása. Mindhárom krónika a hely meghatározását illetően csak annyit emlit, hogy a támadó kun sereg egészen üng és Borsóvá várak területéig hatolt, illetve két kastély áldoztatott fel, melyek egyikének üng, másikának Borsóvá volt a neve. Kétségtelen tehát, hogy a kunok elárasztották üng és Borsóvá vidékét, és Bonfini szerint e várakat be is vették. Bizonyos, hogy Ungvár és Borsóvá bevétele után a kunok nem állottak meg, hanem tovább törekedtek az ország belseje felé, s minthogy Szent László király a várak eleste után értesült csak a betörésről, a kunoknak is volt idejük továbbhaladni. Minthogy azonban a krónikások más megyéket s kun betörés áldozataiként nem említenek, tovább nemigen juthattak, mint legfeljebb Bor80vának a Tiszán innen fekvő, ma már Szabolcshoz tartozó vidékéig. Kétségtelennek látszik tehát, hogy a küzdelemnek itt, a mai Felsőszabolcs területén kellett végbemennie, minthogy Szent László király a leggyorsabb menettel sem tudott a kunok elé jutni a betörés sxinhelyéhez közelebb fekvő beregi vagy ungi vidéken. Érdekes, hogy hagyományunk Bököny nevéhez egy ütközet vagy csak mészárlás színhelyét is fenntartotta. Kandra ellentmondást lát ebben, ' pedig figyelmesen elolvasva a legbővebb szöveggel fennmaradt feliratot, az tűnik ki, hogy Szent László nem a bönyi csata emlékére, 21