Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

termelés között egy állandóan folyamatban lévő fejlődést indit meg, amelynek során egyfelől az őstermelő népesség kulturigényei egyre nőnek, a kultúrtermeié népesség viszont egyre többet és egyre jobban kényszerül termelni, ami számbeli és minőségbeli haladását vonja maga után« Lassan igy szaporodik Kisvárdán és a centrumokban is a kultúrtermeié városi elem, felsziván magába az őstermelő lakosság ujabb generációit, s ennek a folyamatnak arányában halad előre a helység is a városias fejlődés utján. Kulturális intézményei szaporodnak, egyre szélesebb körök kerülnek olyan kulturális hatások alá, melyek azelőtt csak igen szűk körökben munkálkodtak. Egyre nőnek azok a rétegek, amelyeknek kulturális igényeik támadnak, amelyek ezt a kulturális szomjúságot jó vagy rossz forrásokból, de ki akarják elégiteni. így alakul ki egy folyamat, amelyben a kulturigénylő vagy kulturfogyasztő tömegek állnak az egyik sikon, s a kultúrtermeié, tehát nem az előbbi értelemben vett kultúrtermeié rétegek a másikon. A dolog természetéből folyik, hogy bizonyos szempontból minden ember, még a kultúrtermeié is fogyasztója egyúttal a kulturális termésnek. Különösen áll ez egy olyan vidéki városkában, mint Klsvárda, ahol a kulturtermelésnek ebben az értelemben véve a fogalmat, igen kis lehetősége van, viszont a kulturfogyasztói sikban szinte a városka egész lakossága találkozik. Az őstermelő népesség szellemi; életének tárgyalásánál mindenekelőtt kivesszük azokat a középbirtokosokat, akik a statisztika számadataiban sorolhatók csak ide, ellenben mihelyt8 kulturális színvonalról van szó, egyrészt képzettségüknél, másrészt sok esetben autodidaktika műveltségüknél fogva sokkal inkább tartoznak a kultúrtermeié népesség magasabb szinten levő csoportjaihoz. Az ezek után maradó őstermelő népesség szellemi színvonala 141