Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

likus egyház 1667-től vezetett ujabb anyakönyveiben. A vár mellett fejlődő jobbágyvárosból kevesebb adatunk vant fejlett ipara és kereskedelme volt, amiről a csizmadia céhnek 1591-ből fennmaradt királyi adománylevele és sok más dokumentum tanúskodik. Több jobbágy fia tanult ebben a korszakban külföldi, főleg a hollandiai franekeri egyetemen, akikkel később a környékbeli református lelkészek nevei között találkozunk. Ez a rövidre fogott néhány adat is kell? képet nyújthat arról a kulturális szerepről, amelyet a aalt Kisvárdája azon a vidéken, amelynek központjává földrajzi helyzete tette, mindenkor betöltött. A mai Kisváráé tipikus jelenség. Azon várospótló községek egyike, amelyek nevükben ugyan még községek, de a környék tényleges szükségletének megfelelően már régen túlnőttek a közaégi kereteken. Ipari, kereakedelml és kulturális intézményei már városiak és társadalmának egész élete is városi. A lakosság magák körülbelül 30 százalékosan oszlik meg az őstermelői és a kulturtermelői foglalkozások közt. őstermelőnek véve a földbirtokosokat, mezőgazdasági cselédeket, földmiveséket, kulturtermelőnek az iparost, az ipari munkást, napszámost, kereskedőt éa a tisztviselő és értelmiségi osztályt, a 16150 főnyi lakosságból 4452 önálló keresettel biró lakos 56,4 £-a kulturtermelő, 45,6 JÉ-a őstermelő, vagyis a városi jelleg tipikusan megvan. Ez a városi jelleg külsőleg is megfelelően kifejezésre jut azáltal, hogy a város lakosságának nagyobb része kulturtermelő, vagyis a lakosság kulturigényeinek kielégítésével foglalkozik, a környék túlnyomóan őstermelő lakossága ós a város kultúrtermeiése közötti forgalom itt összpontosul, s es a kicserélődés az őstermelés és a kultur140