Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

dett mélyebb és melegebb kapcsolatot érezni a magyar szabadságnak a rendiségen túlemelkedő szent ügyével, seregesen csatlakozott hozzá. Az északkeleti megyék azonnal Rákóczi zászlaja alá állottak, de a nemesség még nem döntött, a felkelés ügye még nem vált általánossá. A nemesség bizalmatlanul fogadta a jobbágyok élén felkelő fiatal főurat, s nem tudta eldönteni a problémát: vele, vagy ellene? A fejedelem felkelő jobbágyseregei akadály nélkül, egyre növekedve haladtak előre üngon, Beregen át. A sereg Vásárosnamónynél kelt át Szabolcs területére és Vaján át Kisvár

da felé indult. Jövetelének hirére a szabolcsi nemesség elhagyta birtokait és Kievárda várába zárkózott. Rákóczi érezte a sorsdöntő pillanatot, nem is habozott* ostromra készült. Helyi hagyomány szerint a mai Kossuth Lajos utcának mocsarakbői kiemelkedő gerincén állitotta fel az ágyúit, 8 már-már lövetni kezdte a várat, azonban a megkezdett tárgyalások eredményre vezetteK, és Rákóczi, miután a nemesség aemlgeaséget fogadott, sőt egyesek mellé állottak, elvonult. Ez alkalommal 1703. július 20-22. közt két napon át időzött Kisvárdán. Másodszor 1707-ben november 26-tól 30-ig négy napot töltött Kisvárdán, Ecsedről a Kassai gyűlésre utaztában. Pekry Lőrinc caatellanus nagy disszel fogadja s a fejedelem az itt idéző erdélyi urakkal hosszasan tárgyal. A fejedelem távozóban Dögén átutazva., a leányvári révnél kelt át a Tiszán. Legtovább harmadizben, 1710-ben időzött a fejedelem Kisvárdán. December 6-án eete érkezik Révaranyos felől. A szerencsecsillaga lemenőben, hadai fogyóban, s a magyar szabadság ügye veszendőfélben» A fejedelem csodálatos lelkierővel kétirányú tevékenységet ia folytat. Egyfelől külpolitikailag igyekezik jelentőeéghez juttatni szabadság119