Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek 2. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 19. Nyíregyháza, 1981)

foglal magában, ha mindazáltal az elemi oskola e' féle rövid tárgyakat is tanaland, arra kell ügyelni, hogy a tanitvány ne csak igy feleljen:kell, nem kell, lehet, vagyok, akarok, 's a* t. hanem a' tanítónak kérdését egészen ismételve* Ez nem csak a' nyelv gyakorlási, de értelmi tekintetben is igen fontos dolog. 7. Ezen könyvecske után kellene egy rövid tőt magyar tudomácyos könyvecskének következni,a' második osztály számára." Ez utőbbi pont cseh megfelelője: "Za tauto knlžeckau méla by nasledowat jiná, wécy time ni na krátce w sobé obsahujicy." A tankönyvire Mikuss Sámuel tehát a tásodik osztály számára már fejlettebb, "tudományos könyvecske"-t javasol, de azt is "tőt magyar" nyelven. Érdekes, hogy a cseh szövegben a "jiná" /«más/ ezőval jelölte a "tőt megyar" fogalmakat. A 4* pontban olvasható "tót betűk", "tót oldal" kapcsolatokból a "tőt" szót a "slowenské" és "slowenská" alakokkal adja át. Ez azért van igy, mert a megfelelője, a "szlovák" fogalom szélesebb körben csak az első világháború után terjedt el a magyarban,általánosan használt elnevezéssé pedig - a "tót" helyett - a második világháborút követően vált. A tirpáksággal,

ill. a hazai szlováksággal összefüggően még mindig gyakran használjuk a"tőt", "tótul" alakokat. A tirpákok maguk is igy használják, ha magyarul beszélnek. A szó egyébként jövevénysző a magyarban, és összefügg pl. az ófelnémet "diot"/»nép/, az óporosz "tauto" /«ország/, a litván "Tauta" /«Bémetország/ stb. szavak51.