Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek 2. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 19. Nyíregyháza, 1981)

kal. A 19. században a csupán a szlovákokra vonatkozóan állandósult jelentésszükülés eredménye a magyarban használt "tót" fogalom. Nem hagyható figyelmen kivül, sót igen hasznos dolog volt az, amikor kifejezetten a magyar nyelv megtanulása céljából szolgálni mentek a tirpák legények a közeli magyar falvakba: Bánásra, Böszörménybe, Polgárra, Dorogra, Lökre, Kallóba, stb. Az elmúlt években még találkoztunk olyan öreg adatközlővel, akinek az apja szintén követte a régi szokást: három évig ingyen szolgált Hajdúnánáson, hogy jól megtanuljon magyarul. A célját illetően ez a mozgalom hasonlított a fölvidékiek azon szokásához, amikor az iskolás korú gyermeket cserélték ki egy-két évre:a magyarok igy tanultak meg ott szlovákul vagy németül. "Cseregyerek"nek hívták azt, aki a nyelvtanulásnak ebben a formájában részesUlt. Kölcsönösségi alapon Így a szlovák és a német gyerek is elsajátította valamennyire a magyart. Akárhogy is kedvezett a Békésből és máshonnan idetelepült szlovákoknak gróf Károlyi, a környezetbe való beilleszkedésük küzdelmes lehetett. Az egyik nehézséget a magyar nyelv tökéletes ismeretének a hiánya jelenthette, amellett "A szabolcsmegyel magyarság ... nem szerette a nyíregyházi tirpák tótokat..." - Írja Máfrkus Mihály. 56 A nyíregyházi nemesgazdák kivételek voltak, mert őket nem tartották tirpákoknak. Szabadabban jártak-keltek, intézték dolgaikat, mint a jobbágygazdák. Azonban ők is "Megtanulták, hogy a beilleszkedés legelső feltétele a magyar nyelvtudás és a magyar viszonyok teljes ismerete. Észrevették, hogy aki jól beszél magyarul, könnyebben boldogul." " Ennek volt a következménye,"... hogy a jobbágy52.