Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek 2. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 19. Nyíregyháza, 1981)

berényi szlovákok második generációjából sokan nyíregyházára költöztek: ők már eléggé ismerhették, beszélhették a magyar nyelvet, szükségük is volt erre, hiszen nélkülözhetetlen volt az élet megszervezéséhez; Nyíregyházán magyarok éltek, a környező magyarság jelentős számú volt, tehát újabb és intenzivebb kapcsolatba kerültek itt is a szlovákok a magyar nyelvvel. Az 1753-as betelepülés előtti évben 68 családfőt sorol föl az összeírás Nyíregyházán, más adatokkal egyeztetve pedig kiderül, hogy "...közvetlenül a telepítés megindulása előtt 118 család, tehát körülbelül 590 lélek 18 élt helységütíkben." Erre a - nyilván magyar nyelvű rétegre települtek a berényi, csabai, szarvasi és más területekről jött szlovákok.1754 végén a községnek már 2500 lakosa volt. * A lakosságnak mintegy egynegyedét kitevő magyarság és a többségi szlovákság mindennapos nyelvi kontaktusban élt. Ha szükséges volt, a mindkét nemzetiséghez tartozók idővel megérthették vagy némileg beszélték a másik nyelvét,hiszen nem minden előzmény nélküli ez az ismeret, elsősorban a szlovákok részéről. Károlyi Ferenc sokban kedvezett a telepeseknek, még abban is, hogy "... nem irtózott őnagysága szlovák nyelven társalogni,amikor kék vagy 20 zöld selyem magyar ruházatában köztük megjelent." Ezt az értesülést az annales judicum-ből, vagyis a főbirók évkönyvéből vették. A gróf szlovák nyelvtudáss önmagában dicséretes dolog,és talán nem is egyedülálló abban a korban, amikor a "hungarus" ember anyanyelvén kivül tudott szlovákul vagy németül, esetleg más Kárpét-medencei nyelven és fordítva. Amit viszont Márkus Mihálynál olvashattunk a gróf szokásáról, ellentmondásnak tűnik az előbbi29.