Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek 2. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 19. Nyíregyháza, 1981)

vei. Ugyanis ezt irja Károlyiról és a tatokról: "A hagyomány ezerint mindenkinek meghallgatta a panaszát és mindenkivel magyarul beszélt." Hozzáteszi még a szerző: "Ebből is látszik, hogy a letelepedett tétságnak 21 már kellett valamelyes magyar nyelvjárást beszélnie." A gréf bizonyára tudott "valamelyes"-t "tótul", a "tótok" pedig "valamelyes"-t magyarul. Ezt Márkus Mihály is kifejti: "Tény, hogy a békésmegyei telepesek tótajku8k voltak. Azonban már az áttelepedés idején is nagyszámban voltak olyanok, akik beszéltek magyarul.Különösen a jobbmódú jobbágygazdák már az idetelepedés idején is jól beszéltek magyarul. A magyarul tudó tótok számát szaporították a rangjukat rejtett nemesek is, mert hiszen ezek nagyobbrészt magyar anyanyelvűek voltak, de természetesen tótul is jól beszéltek." 22 A kétnyelvűség meglétével tehát már az első pillanatokban számolnunk lehet és kell az áttelepüléskor. J A többségi szlovákságot erős magyar nyelvi hatások érték, annak ellenére, hogy nyíregyházán az első évtizedekbea kisebb létszámú magyar élt, mint szlovák. Ennek több oka van. Leginkább pedig az, hogy a helyi szlovák nyelvjárás elszigetelt maradt, a magyar nyelvnek pedig nagy környe24 zeti háttere volt. "A magyarság, - már tömegénél fogva is, - sokkal többet adott, mint kapott. Csak ott vehető észre a tirpák hatások, ahol már a nyelvcserén átment és elmagyarosodott tirpákokkal találkozunk." ' A környező magyarság bizonyos rétegei praktikussági okokból tanulhatták meg az új telepesek "tót" nyelvét. A városi monográfia egyik dolgozatában igy fogalmazódik ez meg: "... a tirpákok ősei... tömegükkel, összetartásukkal környezetüket arra kényszeritették, hogy az ő nyelvüket beszéljék. Az iparos, a kereskedő szívesen megtanult tő. 30.