Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek 2. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 19. Nyíregyháza, 1981)

NÉMETH ZOLTÁN: MIKOR ÉS HOGYAN TANULT MEG MAGYARUL A TIRPÁK? Az elmúlt századokban a Kárpát-medence népei: a SESgyarak, a szlovákok, a németek, a románok és egyéb etnikai csoportok határoktél mentesen,tömeges méretekben léphettek egymással nyelvi kapcsolatokra." A három- és nagf"" nyelvűség, amely az egykori Magyarország egyes városaiban gyekor

i volt, ma már ritkaságszámba megy" - irja Kálmán Béla, Igaz, a maiaktól eltérő életformák, teljesen mám politikai-társadalmi-gazdasági állapotok uralkodtak akkor. Gondoljunk csak a különböző helyváltoztatási okokra: a vándorló pásztorkodásra, a kereskedelemre, a katonáskodásra, a német és szlovák lakosság alföldi betelepitésére, a szlovák és ruszin idénymunkásokra, a vándorkisiparosokra és a sokféle társadalmi kapcsolatokra /pl. házasság vagy rokonság révén/. Ľolgozatunkban a fölvidéki szlovákoknak az Alföldre irányuló migrációja korában a békési és a nyíregyházi szlovák telepeseknek korai nyelvi kapcsolatait, a magyar nyelv elsajátításának lehetőségeit, eszközeit, e folyamat bizonyítható jeleit szándékozunk bemutatni. A történelem gyakran szolgált példákat népek keveredésére. Hazánkban 1526 után a török veszedelem elől az Alföld lakossága különböző irányokba menekült. A parasztság fokozatosan felhúzódott az északibb megyékbe. A Tiszántúlról, a Kisalföldről Árva, Trencsén, Liptó és Sze,2 pes távoli völgyeibe menekült a magyar jobbagyság. Az északi megyékből a 17. század végén indult meg a ezlovákság ellenkező irányú véndormozgalme a török alól fölszabadított területekre: előbb Nógrád, Hontba, Pest megyébe, 25.