Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek 2. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 19. Nyíregyháza, 1981)

is h88onl<5 lehetett a helyzet/. Az évente az Alföldre lejáró mezőgazdasági munkások is megismerkedtek már korábban a magyar nyelvvel, igy letelepedésük után nem okozott nehézséget a magyarságba való beilleszkedés. Egy 1858-ban készült helységnévtár csak kilenc olyan községet talált az Észak-Tiszántúlon, ahol szlovákok is éltek. A FÉNYES által felsorolt helységek közül Levelek

. Lúgos

, Károk

. Papi

, Pátyod

, Pócepetri

. Surány és Szentgyörgyábrány adatai maradtak ugyanazok. Nyíregyházát szlovák-magyarnak jelöli. Változás még, hogy Nyi

radony

ban nem tüntet fel szlovákokat, helyettük a község lakosságának nemzetiségi összetétele magyar-román. Az 1863-as helységnévtár "*

5 szerint Kölesén a népesség összetétele magyar-szlovák, pedig FÉNYES korábbi megjegyzése teljes beolvadásukra vonatkozott.Több olyan községben is jelöl szlovákokat, ahol addig nem éltek /

Nyírcsászári magyar-román-szlovák, Máriapócs román-szlovák magyar, Nyircsaholy szlovák-magyar, Óvencsellő magyarszlovák-német/. Nyíregyháza változatlanul szlovák-magyar, Pátyod

on viszont már a magyarok voltak többségben a szlovákokkal szemben; a közeégbeli románokat nem említi a helységnévtár. Érdekesség még, hogy a Bereg megyei szlovákok teljesen beolvadtak; mindhárom szlováklakta község tiszta magyarként ezerepei. Dolgozatunkban már többször hivatkoztunk PESTY Frigyes kéziratban maradt helységnévtárára, amely az 1864-es állapotokról ad felvilágosítást, emellett 8 községek betelepülésére és lakóira vonatkozó adatokét is közöl /a 13.