Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

1. Gacsályi Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc eseményei Bertha Mór naplója alapján

mi századunkra került sor: akkor jött Vimmer, akinek Kérolyban felcsaptam,most már őrnagy... persze örültem láthatásának; de úgy látszik ő sem felejtett el engem, mert vizsgálódva tekintett reánk, most előállított 2-od oszt, 2. század altisztjeire, mintha valakit keresne s mikor engem meglátott, derűs arccal jött hozzám, megveregetve vállamat, késenfogva vezetett Rozsváry őrnagy elé, aki Ormay Norbert, most már ezredesnek megkülönböztetett kegyence volt, s ajánlott a rendes alvadásezá kinevezésre, ami ez ajánlat nyomán rögtön meg is történt. Emiitettem, hogy Gilányi téren történt ez. E téren tartottuk mi mindig nagy gyakorlatainkat,a melyekre Ormay a Kossuth-fiukat Ferencet és Lajos-Tód

ort nevelőjük K

arádl I

gnác kíséretében honvédtiezti egyenruhába öltöztetve kissokta hozni, mert e nagynevű apának naggyá leendő fiai tiszteletbeli vadász-tisztek voltak, ami nekünk felemelő büszkeségünk lett!.. Nagy érdeklődéssel nézték mindig is a ml gyakorlatainkat s cs*k akkor távoztak el onnan, amikor a gyakorlatnak vége lévén minket hszabocsátottak. Az is nagy büszkeségünk lett, hogy Gulácsy Imre szabolcsszakolyl Gulácsy Sámuel nagy földbirtokos fia, honvéd főhadnagy volt tanitó mesterünk s a mikor Gulácsy Imrét e nagy szolgáletáért vadászkapitánynak léptették elő s rébizták, hogy a Dbrnben levő 8 vadászszázad közül válaszszon magának egyet,amelyiknek századparancsnoka akar lenni, a mi 2. oszt. 2. századunkat választotta. Ezzel dokumentálta mintegy azt, hogy ez a leggyakorlottabb e leglelkesebb század, legméltóbb arra, hogy ő kapitánya legyen. De hát jó belátással is választott, mert mi valóban úgy is néztük őt, mint apánkat s készen lettünk volna az ő humánus, szerető áletáárt meghalni is.