Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

1. Gacsályi Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc eseményei Bertha Mór naplója alapján

Amig csak ideiglenes altisztek voltunk, csak közlegény! zsoldot kaptunk 12 pkrt; amikor aztán a rendes alvadás8zá kinevezésünk megtörtént 24 pengőkraj cár lett az /közlegényé 12 - őrvezetőé 18 ~ őrmesteré vegyis fővadászé 30 pkr vagyis fél pft, mert a forint akkor 60 kr« volt/ nagy és megkülönböztető a honvédek 8 kr. és igy tovább fokozódó zsoldjához képest,pedig mi még tábori életben ingyen hús és borrészletre is voltunk érdemesitve... nem is vallottunk mi szükséget rendes viszonyok között; mivel ha kvártélyon voltunk, kvártély adó gazdánk, még ha szegény volt is, igyekezett a magáéból ebéddel vacsorával ellátni!... Az öt naponként faszolt lehnung tehát majdnem felesleges lett volna s bizony azt könnyelműen is tékozoltuk el, azt az elvet követve: ma élünk, holnap meghalunk s ha meghalunk rá nem érünk! Debrecenben a gyakorlat mellett különféle helyi szolgálatokat végeztünk, de várta-szolgálattal nem terheltek, A mi osztályunk a tárparancenokságnál tartott fennállóan két alvadászt futári szolgálatra

^ Egyik nap az első, másik nap a második század adta azt s a mi 2-ik századunknál az egyik rendes alkalmazott alvadáez én voltam,! ha t.i. a hadügyminisztérium által valahova kiküldetve távol nem voltunk. Az ily kiküldetés azonban gyakran történt, aminek mi nem voltunk ellenségei, mert a futári szolgálatban létei, ha csak a térparancsnokságnál kellett is tölteni a napot,dupla löhnunggal járt; annyival inkább a kiküldetésben, amikor a Vorspann pénzből is szépen lehetett megtakarítani, mert négylovas előfogatra voltunk Jogosítva, de ha lehetett csak két lovast használtunk s négy lovast nyugtatványoztattunk.