Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

1. Gacsályi Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc eseményei Bertha Mór naplója alapján

székhelyét Nagykarolybél Szatmárnémetibe helyezte át. A fegyverletétel után a császár Kende Zsigmond volt Szatmár megyei alispánt nevezte ki császári biztosul, akit korábban a forradalmi kormány, a szabadságharc utolsó szakaszában letartóztatott és Munkácson lezáratott. Mint rabot Csók Bálint honvédtiszt kisérte Ót s munkácsi börtönbe, útközben igen emberségesen bánva bárói rangú foglyával. Kinevezése után Kende Zsigmond a császári biztosi hatalmát nem használta bosszúállásra, hanem ahol tudta, enyhítette ez Üldözöttek helyzetét. Jellemző egyéniségére, hogy Csók Bálintot császári biztosi irodavezetőjévé tette, megmentve az Üldözéstől. Cégénydányádi kastélyában több alkalommal rejtőzködtek menekültek. Valószínű, hogy Kende Zsigmond az engedékenységének köszönhette, hogy hamarosan felmentették biztosi munkaköréből. Nem sokáig gyakorolhatta - saját szavai szerint a "borzalmáé nagy hatalmat". Százherminckét esztendő multán elevenítettük fel a szabadságharc tengernyi eseményéből ezeket s kevésbbé ismert részleteket, mert ebből kitűnik a szatmári síkságot benépesítő magyar nép forradalmi magatartása. Hiven tükrözi Bartha Mór a közvélemény felfogását, amikor a magyar nemzet önvédelmi harcát hangsúlyozza. Ebben vett részt Szatmár népe eleinte számban nagy /tizenhatezer/, de a katonai eredményt tekintve kevés sikerrel; majd Bem tábornok vezetésével számszerűleg kevés /3610 honvéd/, de a katonai erőt figyelembe véve, kimagasló győzelemmel. Gecsályi Gábor