Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

3. Nagy Miklós: Kántorjánosi a Horthy-rezsim idején

mor. A nagy munkanélküliséget a munkaadók Igyekeznek kihasználni, olcsóbnál olcsóbb munkaerőhöz Jutni, Ez sikerül le nekik. Egy 30-50 holdas gazdának 2-3 cselédje is van, s ezenkivül szobalány, szakácsné stb. A község vezetői az Ínségen ugy igyekeznek segíteni, hogy bizonyos pénzösszeget az ún. "inségmunka" elvégzésére fordítják. Akiket erre a munkára felvesznek, azok napszémbére 2 pengő. Ezek a munkások a községben vízlevezető árkokat ásnak, tisztítanak. A községben óriási a rangkórság! Ekkor a községben volt 3 nagyságos, 6 tekintetes, 7 nemzetes és 4 •'teneur"' megszólitásu középbirtokos, akik szigorúan megkövetelték maguknak ezt a megszólítást. Ezek nem a kormány által adományozott cimek voltak, hanem a rangkórságban szenvedő gazdák ragasztották,vagy ragasztatták msgukra. A szegényember természetesnek tartotta ezeket a megszólításokat, s hogy nagyobb elismerést szerezzen, sokszor még túl is titulálta őket. A község földbirtokosai közül néhányan a földjeiket feles müvelésre adták ki, a többsége azonban inkább több lófogatot tartott, s ehhez megfelelő számú cselédet.A kocsisokkal végeztették el a szántást, vetést, a trágyahordást és a termény beta, aritását. A kalászos terményt részes aratásra, a többi munkát 1/3 részes müvelésre adták ki. A kapások vetése, kétszeri kapálása kézi erővel történik. 1940-körül kezd elterjedni az eke, illetve a lókapa. Ezt ekkor még csak azok vásárolják, akik saját földjüket maguk müvelik. A nagygazdák sajnálják érte a pénzt, sőt, nem is engedik földjükbe ereszteni az ekekapát. Későtt több gazda is beszerzi az ekekapát ée használja. Ebből azonban 8 részes munkásnak nem sok előnye származik,