Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

3. Nagy Miklós: Kántorjánosi a Horthy-rezsim idején

rillt,hogy idegen igaerőt vegyen igénybe a szántáshoz, vetéshez és a betakarításhoz. E munkákért az igaerővel rendelkezők magas fuvardijakat, vagy gyalog napszámmunkát kértek.A kiosztott terület silány homok volt, alig termett valami. Az árát tör leszteni kellett. A földeknek az aranykorona értéke nagyon magas volt, és emiatt az adó is nagy volt. E terheket sokan nem bírták és rövid használat után mind többen igyekeztek megszabadulni az addig áhitott földtől. Vagy egymásnak, vagy kisbirtokosnak adják át, a legtöbb esetben ingyen. Igy nagyon sokan újra nincstelenekké váltak! Házhelyet 155 nincstelen kapott. A házhelyek nagysága 280 D-öl. Ekkor nyilt egy uj utca, a mai Lenin utca. Házhelyet osztottak még a Gábor Áron út baloldalán és az Ady Endre út legvégén, a nyirderzsi határ közvetlen közelében. A község közepén lévő üres, 16 holdas Mándy-féle "Nagykerf-hez az elöljáróság nem mert hozzányúlni. A parasztság élete Az első világháború után községünk parasztságának élete még sokkal nyomorúságosabbá vált,;aint a háború előtt volt. Sok hadirokkant, hadiözvegy és árva maradt a háború után. A kormány vajmi keveset törődött velük, adott ugyan kevés pénz-segélyt, de ez oly kevés volt, hogy nem sokat enyhített a bajokon. A rokkantakat,a tehetetlen munkaképteleneket a legtöbb esetben ún. kolduló levéllel elégitik ki, amivel más községbe is mehetett az illető koldulni. A sors még azzal is sújtotta a szegénységet,hogy az egyedüli pénzkereseti lehetőséget biztosító grófi szőlő túlnyomó része 1928 telén kifagyott. A pénz vásárlóereje - a korona - rohamosan romlott, értéke napról napra csökkent. Óriási a szegénység, a nyo-