Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

2. Torma Józsefné Takács Jolán: Kivándorlás Ajak községből

sárlásokra - felvett kölcsönöket vissza kellett fizetniük. Nem csoda tehát, hogy a módosabb gazdák fial között is találunk olyanokat, akik a pénzszerzés, az enyagi megerősödés szándékával indultak útra. Feltűnő az is, hogy a második kivándorlási hullám 1dején könnyebben szánták el magukat. Végleges elhatározásuk előtt ők maguk hányták-vetették meg a dolgot, ée csak ritkán fordultak máshoz tanácsért. Ez érthető,hiszen kapcsolatuk volt már az Amerikát megjárt emberekkel.Már tudták, hogy hol kell keresni az összekötettéseket a szándékuk megvalósításához. Egy külföldi hajóstáraaság, a "Cunard Lina Pacific" küldte el részükre a kivándorlási tájékoztatásokat. Csábítani nem kellett őket,,vitte őket a remény, a végy, a pénzszerzés lehetősége, hogy ez adósságukat törieszthessék ée földet vásárolhassanak. A kivándorlás hulláma az 1926-27-ee években tetőzött. Az utrakelés most is ünnepélyes volt, de ugyanakkor bánatos hangulatban folyt le. Az egész község apraja-nagyja kisérte és könnyek között búcsúztatta őket. A szomorú hangulatot itt-ott felváltotta az utrakelők nótáját "Már csakugyan menni kell, menni kell, kis Ajakot hagyni kell, hagyni kell. Jaj de könnyen kimegyek belőle, nem hagyom a szeretőmet benne." Ez inkább a nőtlenek részéről hangzott el,a házas emberek másként énekelték: "Már csakugyan menni kell, menni kell, kis Ajakot hagyni kell, hagyni kell, de nehezen megyek ki belőle, itt hagyom a családom benne." A legelső utrekelők között voltak: Orosz György, H. Molnár János, Dolhai János, Bacsu János, Grunda József, Kovács János, Kovács Pál, Vasas András, Kovács József, mindannyian 25-35 év közöttiek. Az útlevelüket a külügy-