Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

2. Torma Józsefné Takács Jolán: Kivándorlás Ajak községből

minisztérium egyik tisztviselője intézte, aki Legeza Miklós, az ajaki gör. kat. pap sőgora volt. De azt már ő sem tudta elintézni, hogy az analfabétákat is kivigyék, mivel az USA az utóbbiakat nem fogadta. Többen haza is jöttek Pestről. Egyeseknek azonban ezt is sikerült kijátszani,és az Írástudókkal együtt kijutni. A fentebb emiitettek a Minadossza hajón indultak el Belgiumból, s innen Anglián keresztül jutottak el az Óceán-tuli Qeebeck kikötő városba. Itt már a kiutazást intéző társaság fogadta őket. Innen Winnipeg városba vitték őket, ahol elosztották az embereket és elindították őket a különböző farmokra, aratási és cséplési munkák végzésére. Az első állomás egy 500 kat. holdas farmergazdaság volt. Aratás után a Norondában egy uj gyár felépítésénél dolgoztak. Ez egy nagyon erdős részen terült el. Mint elmondták, kezdetben a medvék falkákban közelitették meg az ott létesített fabarakokat. Két dollárt kerestek naponta. Ebből fizették az ún. "burdosház" tulajdonosát, aki teljes ellátást és szállást biztosított számukra,Innen kerültek el egy bányához vezető kőut építéséhez. Itt 42 centes órabérük volt.Az utépitő munkát a nagy hóesés miatt tavaszig nem folytathatták, ezért visszamentek a gyárépitési munkálatokhoz.

/H. Molnár János a visszaemlékezéseiben elmondta, hogy 11 évet töltött itt el, 1937-ben jött haza./ Ismerkedjünk azokkal is, akik az 1926-27-es évek után vándoroltak ki, A legtöbbjük azt az utat tette meg, illetve azon a helyeken kezdte, amelyeket az imént felsoroltam. A különbség csak annyi, hogy a későbbi kivándorlók nagy része innen távolabbi helyekre ment,mint pl. Torontóba, Hamiltonba, Montreálba. Télen gyárban dolgoztak, nyáron a környező dohányültetvényeken /ahol igen jól ke-