Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

volna meg, mikor ezt az egyet szerette a királynéjuk. Legelőbbet bevitték a királyi palotába. Ekkor a tUndérek királynéja azt mondta: - Én vagyok a tUndérek királynéja, te vagy a tUndérek királya. Mostantól fogva nem Faragd Riska vagyok, hanem Tündérszép Ilona a nevem! Megvolt a nagy lakodalom, három nap, három éjjel tartott. Éltek, éldegéltek sokáig a nagy boldogságban a szép Tündér

orszagban. Mikor már sokáig éldegéltek, egyszer azt mondja a királynéasszony, mikor készUlt a templomba és odaadta a kulcsokat a királynak} - Itt van harminchat szobának a kulcsa. Harmincöt szobába bemehetsz, de a harminchatodikba nem eredj! Még egyszer nagyon kérlek! És akkor el is indult a királyné. A király elővette a kulcsokat és elkezdte nyitogatni az ajtókat egymás után. Mikor harmincötöt kinyitott, a harminchatodiknak az ajtajában megállt, gondolkozott. Gondolkozott egy ideig. - Megnézem, mi van a harminchatodik szobában? Akkor be is nyitott. Bement és mit látott? Egy hétfejű sárkányt! - Hallod-e, te király! Adj egy pohár vizet! Adok egy világot. A király nem sokáig gondolkozott, adott neki egy pohár vizet. Hogyne adott volna, mikor egy pohár vizért kapott egy egész világot. Mikor a sárkány megitta a vizet, a nagy lánc lepattant a lábáról. - Te szép király, adjál még egy pohár vizet! Kapsz még egy világot. Mikor megitta a vizet, akkor teljesen szabad lett a sárkány. Abban a pillanatban eltűnt. Útközben találkozott a sárkány a Tündérszép Ilonával, azonnal megragadta és 74.