Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

elvitte magéval. Sokáig várta a király a feleségét hazafelé. De nem jött. Egyszer megindult az istálló felé. Bement és megszólalt a ló: - Na miért búsulsz, kedves gazdám? - Hogyne búsulnék, mikor itthagyott Tündérszép Ilona. - Nem hagyott az itt, csak muszály volt neki elmenni. Mert ellopta a sárkány, akit te felszabadítottál. Erre a király elájult bánatában. Mikor magához tért, megszólalt a ló: - Ne búsulj, édes gazdám, mert vissza fogjuk szerezni! Van nekem egy kis csikóm, azt ápold, mig meg nem nő! Majd ha meg fog nőni, az fogja visszaszerezni Tündérszép Ilonát. Hét esztendőig ápolta, etette a csikót a király. Mikor megszólalt a kiscsikó: - Most már, édes gazdám, ülj fel a hátamra! Elmegyünk Tündérszép Ilonáért. Fel is ült a lova hátára. Hogy megemlítsem, ennek a lónak öt lába volt. Mentek mendegéltek, elértek a sárkány országának határára. Meg is látták, hogy Tündérszép Ilona ment a folyóhoz szép kendőt mosni.A király megszólalt: - Szivem szép szerelmem, én a tied, te pedig az enyém. Gyere, ülj fel! Fel is ült, el is indultak. Erre a sárkány lova elkezdett nyeríteni. Odament a sárkány. - Mit rugdalózol, a kutyák egyék meg a véredet! - Hogyne rúgnék, hogyne vágnék, mikor viszik Tündérszép Ilonát. • Három véka mogyorót megehetek, három hordó bort megihatok, akkor utolérjük-e? - Megeheted, megihatod, még alhatsz is egyet, úgyis utóiérjük! 75.