Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

Azt mondja a jány az anyjának: - Hát mit csináljunk vele? Lökjük le a fűzfáról a forrásba, hogy engem vigyen el a királyfi! A kisasszonyt aztán belökték a forrásba és ott átváltozott aranyhallá. A királyfi kiment a fogattal, gyönyörű násznép ment érte. Kiszállott a kocsiból, odament a fához, mondja a cigányjánynak, a kisasszony helyett: - Gyere le, szivem szép szerelmem! Hát lejött a cigányjány a fűzfáról. Ránéz a királyfi, látja, hogy milyen barna, fekete. Azt mondja neki: - Mi van veled, hogy ilyen fekete vagy? Még a beszéded is elváltozott! Azt mondja a cigánylány: - Fujt a szél, meg a nap nagyon sütött, azért barnultam meg. Ha aztán, nem vót mit tenni a királyfinak, ráadta a ruhát, beültették a kocsiba, és elmentek haza. Megesküdtek, éldegéltek. Ahogy éldegéltek, egyszer aztán kiment egy ember vizért a forrásra. Hogy merítette a vizet, meglátta a halat a vízben. Hazament, és vitt ki egy meritőhálót és a halat kifogta és elvitte a fiatal királynak eladni. És ekkor egy nagy kádba töltöttek vizet és beletették a kis halat. Ezt a cigánykirálynő észrevette. Betegnek tette magát, olyan betegnek, hogy még a dunnát, párnát is lehányta magáról. A király kérdezte tőle: - Mit enne meg? - Ha én megehetném azt a halat,ami a kádban van, akkor meggyógyulnék. A király sajnálta a kis halat,de nem volt mit tenni, kivették. A szakácsnénak pedig mondta: - Tisztitea megf Ahogy tisztította a szakácsné, a kis halat, a halnak 60 •