Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

egy pénze az ablakon kirepült éa ott agy körtefának vá« lőtt. Akkor megint beteg lett a királyné, mert arra pályázott, hogy azt a fát vágassa ki a király és abből csináltasson neki ágyat,akkor meg fog gyógyulni. De ugy csináltassa, hogy ami nem kell hozzá, minden gallyat, forgá~ csőt meg kell égetni. Az öregasszony, aki valaha megátkozta a királyfit, elment egy kis gallyat, gezemicét szedegetni a tűzre. Ka oszt az öregasszony hazament ás tüzet rakott. A kis forgácsot is rátette a tűzre» Da a forgács lepattant a tűzről, mert nyers vót. Megint csak rátette az öregasszony, de megint csak lepattant* Az öregasszony megint csak felkapta és belökte a sutba» Sondoltn magában: "Száradj meg ott, majd megégel akkor!

3 Így aztán a szegényasszony ment a templomba,, As aj-» tét mindig becsukta. Mikor hazament, akkor bement a házba, az asztal megterítve. Jó, finom, fri^s ebéd vő* rajta. Gondolkozik a szegényasszony: - Istenem, miféle járhat itt? Egy párszor igy járt még. Egyaze.*,' aztáa last «retets a kuleejukon. Meglátta, hogy egy szép gyönyörű nő hozzáfog megint kitakarítani a kis szobát. Látja, hogy még a főzéshez is hozzákezd. így oszt hirtelen benyitotta azajtót és belépett. Persze a szép fiatal nő egy kislánynak válott. Egyszer aztán jött a hir, hogy fosztó lesz a királynál. Tollfosztás lesz. Szívesen lát a király mindenkit, még a szegényeket is. így a szegényasszony elment a kislánnyal, hogy ő is fosztani fog. Aztán mikor hozzáfogtak a tollfosztáshoz, a király megkérdezte: - Ki tud valami szép mesét mondani? Hát mindenki mondott, egyik egyet, a másik másat,„ Egyszer a kislányra került a sor,A kislány nem akart mon'vK