Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

Persze nem tudott adni a királyfi vizet, rögtön meg» halt« A királyfi eltemette a szép kisasszonyt, aztán meg« indult hazafelé. Sajnálta a kisasszonyt is, mert hátha nem lesz a többi tojásban, gondolta. Hát ment. Be a nyugtalankodó szive nem hagyott neki békét, hogy hátha nem lesz kisasszony egyik tojásban sem. Csakugyan megtört megint egyet. Abbéi is kivált még sokkal szebb kisasszony. Az is vizet kért tőle: - Szivem szép szerelmem, adj egy ital vizet, mert rögtön meghalok! De annak sem tudott vizet adni,az is rögtön meghalt. Azt is eleemette.Igy aztán nagy szomorúan megindult hazafele. Hamarosan elérte a határa szélét. Ott vét egy forrás, fűzfa hajlott rá, árnyékot adott a forrásnak. így aztán megtörte a tojást. Abbéi válott ki még hétezerte szebb kisasszony. Az is rögtön mondta a királyfinak: - Szivem szép szerelmem, adj egy ital vizet, mert mindjárt meghalok. A királyfi nem tudott mit tenni, lekapta a kalapját, azzal merített vizet,abbéi itatta meg a szép kisasszonyt, így aztán életben maradt. Azt mondja a szép kisasszonynak: - Na, te itt maradsz, kedvesem, én elmegyek a városba, ruhát és fogatot hozok ki! Sem akarom, hogy gyalog vigyelek haza. A kisasszony aztán arra a fűzfára felment, hogy ott várja a vőlegényét vissza. De az alatt az idő alatt egy cigányasszony a lányával vizért ment oda. És ahogy lehajlott meríteni vizet, meglátta a viz tükrében magát és mondja az anyjának: - Hi csak te, milyen slp vagyok én! - Hem te vagy sip, hanem ázs, aki ott van a fiizsfán. 59.