Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

- A veresszakállu embernek nem adom! EJ Haj körülment a vásáron. Mindenki átváltozott ve» res8zakállu embernek.Még az asszonyoknak is veres szakálluk nőtt. A szegényember nem tudta, hogy ki kérte a lovat és igy eladta éppen EJ Hajnak a fiát. Azt mondta: - De a kötőféket nem adom! - Szegényember, hallottál te kötélfék nélkül lovat venni? Erre a ló olyan gödröt rúgott ki haragjában, mert a kötőféket is odaadta az apja. Ej Haj teletöltötte a gödröt pénzzel. A szegényember pedig hazahordta mindet. Meggazdagodott belőle. De nem voltak boldogok, mert nem jött vissza a fiuk. Ej Haj nagyon örült a szép lónak. Vót egy fia az házasodni akart. Azt mondja az apjának: Azt a szép lovat fogassa be neki egy másikkal az esküvőre! - Odaadom fiam a szép lovat az esküvőre,csak vigyázz rá nagyon. így megengedte Ej Haj, hogy befogja a lovat a fia. Hem is sokáig időztek a menyasszonynál, kocsira ültek és útnak indultak vissza Ej Hajhoz. Mikor a vizhez értek, a szép ló dugdosta a fejét a hid karjához. Azt mondja a menyasszonyt - Álljatok meg! Azt kérdi a vőlegény: - Minek? - Ast a szép lovat itassátok meg, mert én akkor nem megyek, mert ha megszomjazik, valami baja tanál lenni! - Itassátok meg! Kifogták a szép lovat és a hid karjához vezették. A ló beledugta a vizbe az orrát, mint aki inni akar. Belecsapta magát a vizbe és átváltozott egy vörösszárnyu keszegnek. Ej Haj leült egy asztalhoz. Hét esztendeig búsult a lő után. Hét esztendeig nem evett, nem ivott bána54.