Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

tában. Eltelt a hét esztendő, ment a szép lovat keresnie A vizet a medréből a partjára tette, ugy kereste a veresszárnyú keszeget. A veresszakállu ember tanált egy harcsát a sárban, bele vdt csapva. Kérdezi tőle: - Nem láttál-e egy veresszárnyu keszeget? - Dehogy nem láttam! Láttam biz én! Hét esztendeje, hogy a sárba csapott,nem tudok kiszabadulni belőle - feleli a harcsa. - Segits ki ebből a sárból! Segítségedre leszek. Megyek veled keresni a veresszárnyu keszeget. Ott mosott egy lány a tóban, odaért a veresszárnyu keszeg hozzá, és azt mondta neki: - Válok egy aranygyűrűnek, és húzzál az ujjadraS A lány mindjárt az ujjára is húzta a gyűrűt.Azt mondta: - Fog itt jönni egy veresszakállu ember és fogja tő« led kérni a gyürUt cserébe. De ne add! Azt fogja mondani* hogy megtoldja ötven forinttal, de akkor se add! Hiába lesz az ő gyűrűje szebb. És meg is fog várni a veresszakállu ember, mig kimosol. Haza fog veled menni, de anyáé nem fogja tudni, hogy micsoda gyűrű és elmegy veled a veresszakállu ember. Azt fogja mondani anyádnak,hogy:"Szebbet adok neki és megtoldom ötven forinttal.

11 Erre anyád azt mondja:"Cseréld el; lányom?" De ha mér annyira akarja a cserét, hát húzd le az ujjadról és csap az ajtősarkához, majd átváltozik kendermagnak! Ezt meg is tette a lány. Lehúzta az ujjáról a gyö rüt. - Ha - azt mondja -, elcserélem, ha annyira van! A veresszakállu ember várja, hogy a kezébe kapja • gyűrűt, hogy majd át fogja változtatni lónak. De a lány az ajtó sarkához csapja a gyűrűt és a gyűrű mindjárt átváltozott egy véka kendermagnak. Egy szem kendermag klag55.