Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

biztosan jön a fia, azért vannak ilyen sokáig. Krumplit főzött,mert nem volt egyéb. Beköszönt Bandi az édesanyján nak! Az anyja nagy örömmel fogadta. - Kedves Bandi fiam, többet nem mész el a háztál! Csakhogy még egyszer megláttalak. - Hern ha nem, édesanyám! A százötven forintot aztán megadták a szomszédnak ée megköszönte Bandinak az anyja a várakozást. - Főzött-e valamit, édesanyám? Megéheztünk az utón, - Főztem, kedves fiam, egy kis krumplit. Nem tudtam mihez fogni. - Nem baj! Ez is jő lesz! Négyszáz forintot az anyja kezébe adta.Vegyen belőle ami kell. Az anyja azután be is vásárolt. Élelmet vett. Nem voltak már olyan földhözragadt szegények. Harmadnap múlva jött egy vásár. Azt mondja Bandi az apjának: - Én átváltozok egy paripának. Be fog vinni a vásárra és ott el fog adni! Csak ügyeljen arra, hogy a kötőféket oda ne adja, mert akkor nekem mindig lőnak kell lennem! Eljött a vásár napja, Bandi megrázkódott és átváltozott egy szép paripának. A kötőféket a nyakába tette az apja. Azzal bevezette a vásárba. Ulndenki a szegényember lovát nézte. Mondogatták is az emberek, hogy ilyen szép paripát még nem láttak. Bandi odasúgta az apjának, hogy: - Annyi pénzért adjon oda, amennyi főidet kirúgok és abba a lyukba belefér. ^hogy áll a vásár, közeledik Ej Haj, a veresezekéllu ember. Megszólal a paripa: - A veresszakállu embernek ne adjon engem oda? Odaér Ej Haj. Kérdi a lovat. Azt mondja a ezegér.yember: 5?.