Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

- Háromszáz forint az ára. » Alább nem adod, szegényember? - Hem! Hincs alkut Az ur nem sokáig gondolkodott. Nehogy még mást gondoljon a szegényember. Kifizette a háromszáz forintot, azzal elköszönt a szegényembertől. Vitte örömmel az agarat. Az agár meglát egy nyulat. Kiugrik a kocsiból, ahogy elfogja a nyulat,viszi az embernek. Nemsokára megint meglát egy nyulat. Utánaveti magát az agár, de már vitte is a gazdájához. Azt mondja az ur: . Még hatszáz forintért sem adnám! Mire hazaérünk, telehordja a kocsit. Elmentek egy darabon, megint meglát egy nyulat. Utánaveti magát a kocsiból, viszi is a gazdájának. - Hát igazán sokat ér ez a kutya! ' Megint csak mennek egy jó darabon, meglát egy nyulat. Kiugrik a kocsiból. Szalad a nyúl után, de már akkor csak kergette, nem fogta meg a nyulat. Beért egy hajlatba, ott megrázkódott és átváltozott szegényember fiának. Azzal utánament az apjának. - Ho, édesapám, van már hatszáz forintunk* Százötvenet megadunk, négyszázötven marad nekünk! Ahogy igy mendegél a szegényember a fiával, utóiéri a szegényembert az ur a kocsival. Kérdezi: - Szegényember, nem jött vissza a kutya? - Hem láttam! összetalálkoztam ezzel a fiucskával ÓB vele beszélgettem. - Hogy tévedt el? - Szaladt egy nyúl után. - Biztosan szalad a nyúl után, nem tudta megfogni. Otthon a Bandi anyja nézegette a kis kapuból, hogy mikor látja meg a fiát, a Bandit. Vigasztalta magát, hogy 52.