Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

Megrázkódik erre az aranyszőrű paripa és mindjárt átváltozott a szegényember fiának. Hej, örült a szegényember, hogy megláthatta a fiát. Azt mondja erre a veresszakállú ember: - Hallod, te szegény ember! Add még ide egy esztendőre a fiadat! • Dehogy adom, dehogy adom! - szabadkozott a szegén;/ ember. - Alig hittem, hogy visszakaphassam. Megszólal a fiu. Mondja a veresszakállu emberneki - Többet tudok én már tetőled! Azzal, mit volt mit tenni, belenyúlt a veresszakálla ember a zsebébe és duplán visszaadta a szegényembernek a pénzét. A szegényember megfogta a fia kezét ás örömmel mentek hazafelé. - Na, kedves fiam, meglesz az öröme az anyaä&ak, tu meglát. - Mit szol hozzá édesapám, ha én átváltotok agárnak? Az apja mosolygott: - Piám, hát ilyen szép tudományod van? Erre Bandi megrázkódott és átváltozott agárnak« D« tudott beszélni. Azt mondta: - Fogok egy nyulat. Ide hozom magához. Fog jönni egy ur kocsin és kérdezi majd:"Nem adná el?" Mondja azt,hogy: "Eladom én." Fogja kérdezni az ur, hogy: "Mennyiért?' Mondja: "Háromszáz forint az ára." Ment is az ur kocsin. Látja, hogy megfogta as agár a nyulat és vitte a szegényembernek. Azt mondja as or a kocsisának: - Én ezt az agarat megveszem, ha eladja a s^sgéoyenber. - Kérdezte is mindjárt, hogy nem adná el fcs agaratl - Dehogynem, eladom én! » Mennyiért? \>.

!

.«