Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

- Ne törődj semmivel, csak keríts még a föld alól is ötven forintot. Hit vót mit tenni, elment az asszony és kerített megint pénzt» Reggel a szegényember magához vette a pénzt, 8 elindult megint a vizhez. Az asszony ott mosott akkor le a tő közepén. Kiszól a vízből: - Minek jársz te ide ehhez a veresszakállu emberhez? - kérdezi. - Elindultam a fiacskámmal, hogy viszem mesterséget tanulni. Itt leültünk a tó partjára és ettünk, a tóból ittunk. Erre kijött egy veresszakállu ember és azt mondta őt Ej Hajnak hívják. "Minek hivtál?" Mondom, hogy: "Én nem hívtalak." Azt mondta a veresszakállu ember: "Engem Ej Hajnak hívnak." Kérdezte tőlem, hogy: "Hová viszed a fiúcskát?" Megmondtam neki. Azt mondta erre U, hagyjam ott egy esztendőre, majd ott tanul mesterséget. Nála csak három napbul áll az esztendő. Muszály vótam odaadni. Nem tudtam tőle szabadulni! - Ha szóltál véna nekem, szegényember, megokosítottalak vőna - mondta az asszony. - Most kihoz neked három aranyszőrű paripát, kötőfék lesz a nyakába. De ne félj! A fiad balódaion fog állani. Azt nézd, mikor cseppen ki a könnye. Akkor menjél hozzá és csókold meg és mondjad neki: "Ez az én kedves fiam!" Átváltozik mindjárt. Feljött a vörösszakállu ember a tóbul.Egyet fütyült, erre kijön a vizből a három aranyszőrű paripa. •- Na, szegényember, ismerd meg a fiad! Nézi a szegényember. Még nem is pillant, hogy mikor csordul a könnye a ló szeméből. Mikor egy könny lecsordul, odamegy a szegényember, megölelte, megcsókolta: "Ez az én kedves fiam! 50.