Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

- Ej, haji Jót ettem, jót ittam! És erre egy vörösszakállu ember kijött a tóbul és azt mondta: - Minek hittál, szegényember? Azt mondja az ember: - Én nem hittalak, én csak azt mondtam: "Jót ettem,, jót ittam". - Engem pedig Ej Hajnak hivnak. Hova viszed ezt a fiúcskát? - Viszem mesterséget tanulni. - Add ide nekem egy esztendőre! Nálam három napból áll az esztendő. A szegényember, ha bár sajnálta a fiát, mégis odaadta. Azt mondja Ej Haj: - Gyere el hónap, szegényember, de hozzál magaddal ötven forintot. Ha megismered a fiad, én adok neked ötvo forintot, ha nem ismered meg, akkor az ötven forintod it"; marad! Erre a szegényember elindult haza, nagy búnak eresz tette a fejét. Hogy nincs egy fillérje sem, csak egy kis rozoga házacskája. Honnan fog venni ötven forintot? Otthon már várta a felesége. Hagyon várta, hogy mivel megy haza az ura. Jó helyre adta-e a fiacskáját, Bandit? Ahogy belép a házba, mindjárt kérdezősködött is a fia után. Azt feleli az ember: - Odaadtam, de azt se tudom, hogy hova. A szegény asszony sirt, siratta a fiát. - Éhes vót a Bandi fiu. Leültünk egy tő partján enni. Mikor ettünk ittunk, és azt mondtam: "Ej haj! Jót ettem, jót ittam!" Erre kijött a vizből egy vörösszakállu ember és azt pedig Ej Hajnak hivták. Hem lehetett tőle maradni, muszáj vótam odaadni a fiam! 47.