Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

Azt kérdi az asszony: - Hát aztán mikor hozod haza? - Majd megmondom neked mindjárt.Figyeljél ide! ötven forintot kell vinni hónap reggel és akkor azt mondta, ha megismerem a fiamat, 6 ad nekem ötven forintot, ha nem ismerem meg, akkor neki marad az ötven forint. összecsapta a két kezét az asszony: - Teremtő isten! Te ember, te mit csináltál? Egyetlen fiunkat odaadtad, és csak pénzért láthatjuk meg? Hát ez borzasztó! No, ezzel fogta magát az asszony és elment a szomszédba. Kért ötven forintot kölcsön. Nem kérdezték, hogy mire kell. - Majd megadom! - azzal már el is ment az asszony. Odaadta az urának a pénzt. Elindult az ember. Oda is ért a vizhez. Az asszony most is ott mosott a vizben. Ahogy odaér az ember a tó partjára, kijött a veresszakállu ember a tóbul, kihozott neki három aranytollú madarat. Hind a háromnak aranylánc vét a nyakában. Nézi, gyönyörködik a szegényember a három aranytollú madárban: Azt mondja neki EJ Haj: - Szegényember, nem ismered meg a fiad? Már csak egy perc van. Add ide az ötven forintot! A szegényember dévánkozott. Nézett körül magán. Anélktil, hogy szóhoz tudott volna Jutni.Nem mert ellenszegülni a veresszakállu embernek. Belenyúlt a zsebébe és odaadta a pénzt. Azt mondja a veresszakállu ember: - Hónap is gyere el és hozzál ötven forintot! Hegyen hazafele nagy busán a szegényember. Bántotta nagyon, hogy igy Járt. Otthon már várta a felesége. Kérdezte is rögtön: - No, szerencsével Jártál, apjok? 48.