Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

- Adj' isten jó estét» kedves öregapám? - Adjon isten, kedves fijam! - azt mondja, - Hát hun jársz te erre? - Jöjj - a

zt mondja », ne ia kérdezze! Ennek a fának a gyümölcsét akarnám megnézni, és enni belüle. Azt mondja? » Hallod-é? Én mán háromszáz éve itt lakok, de én ennek a fának a gyümölcsirül nem is hallottam! Hanem -azt mondja -, vacsorám nincs! Főztek ott is.Akkor mán a második pár bocskort viszszahajitotta, ugy hogy mire a földre ért, hát csak a pórja hullott le.Hanem másnap reggel oszt felébredtek» Mondja neki: - Eredj csak - azt mondja ~, fällebb, ott lakik följebb egy ötszázéves bátyám. Az majd tud neked valtait mondani! Oda is ért. Bemegy oda is. Fogadja, - Adj' isten jó estét, kedves öregapám* - Adjon az isten, kedves fijam! Hun jársz te erre,ahun még a madár se jár? - Hát - azt mondja », azér jöttem, hogy ennek a fá~ nak a gyümölcsébül hozzak! - Hozzál? Hát még - azt mondja -, én ötszáz éve„ hogy itt vagyok, errül még nem hallottam! Da ha tudódj hogy van, eredj majd föjjebb hónap! Megvacsoráztak. Ott is a lakásba. Másnap útnak indult. Addig ment, addig ment a fiju, hogy ottan már háron ágra fejlődött ki a fa.Ha, most melyik ágra menjen? - igy gondolkozott magába. - Eh, semmi gond! A harmadik ágon ment ü. Ott mán könnyebb vót, mer á» gak is vőtak. Fölhaladt. Addig megy, addig megy, eccer 3%