Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

caak odaér egy kert alá. Elcsodálkozott, még fán kertet látni! Még egy nagy palota is van! Hát de a kert olyan szűrős istennyilával vőt körülkerítve, hogy oda osztán nem juthatott be igy ember. Ahogy ottan dévánkozik, eccer odarepül egy madár, Azt mondja: - Vegyél ki két szál tollat! Tedd a honod alá, oszt akkor galambbá válsz, oszt berepülsz! De okos legyél! Avval ugy is csinált. Tényleg átesett az izén, a kerítésen. Ahogy megy, hát látja, hogy erre, amerre ü megy, még istállók is vannak. Odaér, hát kérem szépen, öt lő van az istállóba.De mán hasaaljáig ér a ganaj. Ü meg hozzáfogott szépen, oszt kihánta mind, kitakarította a lovak alatt. Hát a lovak szintúgy örültek, hogy mégis akadt olyan ember, aki megtakarítja ükét a piszoktul. Hát U osztán mikor kihánta, lejött a piszok. Azt mondja aztán neki a vár tulajdonosa. Asszon vőt, egy tündéra8Szon. Azt mondja az egyiknek: - Te! Eredj el - az mondja -, oszt hand ki a lovak alul azt a piszkot - azt mondja -, mer mán - azt mondja -, hasig járnak benne! Szégyeljük meg magunkat. Hát megy a ján, hát látja, hogy a sok ganaj ki van hánva. Rakáson áll. Egy idegeny ember meg Ul az izén, a küszöbön. Megy visszafelé. Mondja mindján az úrasszonyának: - Hát hallod! - azt mondja. - Rihánták mán a ganaj t a lovak alul, de ott ül egy izé, egy idegeny ember a lóistálló küszöbin. Biztos a hanta ki! - Eridj, osz hidd be! Be is hivta a fijut. De azoknak nem mondta, hogy miér ment, csak hát megtette a kötelességit. Hát ott mán levelek is vótak, de gyümölcsöt nem látott sehua a fán. Jól van. Hát bemegy. Mindján mondja: 40.