Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

4.« AZ ÉGIGÉRC PA Vót eccer egy király» Ennek az udvarán olyan magán fa nett, persze körtefa vót, de ü szeretett vóna ennek a körtejibül enni, de még miót az udvarán áll, aoaera tudott egy körtét se belülié megenni, íehát erre kihirdette et népeknek, aki ennek a fára fölmegy és annak a gyümccaébö• hoz, annak adja a jányát feleségül. 3 utána lehet ia király. De kérem szépen, hiába másztak, nem ért semmit. Erre egyáltalán nem vőt alkalmas ember. Vót egy kis kovácafiju. Azt mondja az apjának , vagyis az anyjának« - Édesanyám! Menjen el a királyhoz és mondja meg neki, hogy én fölmegyek és hozok neki körtét arrul a faruli - ő, fijam! - azt mondja, - Hát és emberek mentek , meg minden, hát nem tudtak fölmászni, hát te mennél? - Éh fölmegyek, csak jelentse be! El is ment aztán az asszon. Megmondta, hogy iiaékJ. van egy kis fija, ü fölmegy és hoz annak a fának gyümölcsebül! - Nem bánom ~ azt mondja -, akárkinek ija-fija , gyüjjön és ha megteszi az ü kötelességit, ass Ígéretemnek eleget is teszek! ügy is vót. Odamegy a királyhoz, mondja nekis - Csináljon három vasbocskort, azután adjon neki három ódal szalonnát, meg - azt mondja -, adjon egy ksr#é" kását! , Ü osztán elindul világgá, meg egy haltát« Pülmegy a fára,És hoz is gyümölcsöt. De kikötötte a királlyal, hogy az édesanyja az ü keresetére vót rászorulva, tehát mig E2 odajár, hát azt tisztességesen tartsa el. Á király min37»