Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

így a kisebbik királykisasszonyt Jancsihoz adták feleségül. Majd aztán volt még nagy lakadaloml Kisidától Nagyidáig rotyogott a gulyáshús. Tiisza-Duna-Dráva-Száva mind ott volt bezárva egy zsákba, egy sarokba volt állitva. Én is ott voltam a többi cimborákkal, szalmasarkantyusan. Ahogy ottan táncolgatunk, egyszer a sarkantyúm a zsákokat kivágta, kiöntötték a folyók, a sok vendéget pedig elvitte. így vége lett a lakodalomnak. így a fiatalok éltek boldogan.Egy pár nap múlva Jancsi befogott a hintóba négy lovat, hogy kikocsikáznak a tengFrhid partjára,hogy megnézze azt a helyet, ahol 6 viaskodott a sárkánnyal.Ahogy megyén, jön rá szembe eey vén boszorkányos asszony. Azt mondja Jancsinak a boszorkányos asszony: - Látom felséges királyatyám, három szép vadja van! Engedje meg, hadd húzzam el ezt a szál szert a lova orra alatt, senkit nem fog bántani a három vadja! Jancsi megengedte. Mikor átalhuzta a lova orra alatt a szál szert, Jancsi abba a pillanatba készoborrá változott, lovastul együtt. Mert ez a boszorkányos asszony a sárkányoknak az anyja volt. így Jancsi nem tudott hazamenni . Jancsi amikor Peritói elbúcsúzott, abba állapodtak meg, hogy az erdőben a ledütött fába ami szeget belevertek, ha kihúzzák, akár melyikejük ér oda hamarabb, ha vér jön utána,akkor meg van halva, ha él, akkor viz jön a fából.Feri mikor a fához ért, kihúzta a szeget, lássa, hogy vér bugyog utánna. Tudta mindjárt, hogy Jancsi, a báttya meghalt. Megindult azon az utón, améken Jancsi ment. Meg is tanálta azt a kis kunyhót,amékbe a sárkányok anyja lakott. Ment egy kicsit tovább, elért a tengerhid partjára. Látta, hogy egy négylovas hintó állattal, emberrel, hin19.