Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

tőstül együtt kcszoborrá van válva.De nem tudta felismerőit hogy milyen állatok lehetnek. így megindult menni tovább. Ahogy mendegélt»megtanálta azt a várost, amékbe a király lakott. Ahogy ott járkált az utcákon, hallotta, hogy az emberek beszélgettek róla, mondogatták: - Ez az a vitéz, aki a sárkányokat legyőzte! Pedig c csak az öccse volt. De annyira hasonlítottak egymáshoz, hogy Jsszetévesztették v.ket. Itten Peri mindjárt tisztába volt a dologgal, hogy itt Jancsi valami nagy vitézséget vihetett végbe. Meg is kérdezett egy vén koldust. Az elmondott mindent, ugy ahogy volt. Még azt is elmondta, hogy arról is tud, hogy a sárkányok anyja hogy változtatta kcvé azt a hires vitézt. Akkor Peri •ingyért tudta, hogy a teneerhid partján azok a kőszobrok az 6 báttya és annak az állatai. Az öreg koldustól elköszönt, adott neki egy ezüst koronát. Azzal megindult a királyi udvar felé. Mikor odaért, kért engedélyt, hogy bemehessen az udvarba. Ahogy ott érdeklődik, egyszer csak látja a Jancsi felesége. A nyakába ugrik és össze-vissza csókolgatja. - Jaj, kedves férjem, már azt hittem, sohasem jössz haza! Itt Peri mindjárt tudta, hogy báttyáról, Jancsiról van szó. De Peri a királykisasszonyt eltaszította magától. - Pelséges királykisasszony, én nem vagyok a maga férje, hanem a bátyám, Jancsi lehetett! De a királykisasszony nem hitte. - Szivem szép szerelmem, mi lett veled? Hát nem szeretsz? Mi történt veled, amig odasétáltál? Itt mán Peri tisztán látta a dolgot. Eljött az este, íe kellett feküdni. Peri nem akart a kisasszonyhoz feküd2o.