Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

21

A A SZEGÉNY HALÁSZ SÁRFALA ; t Élt egyszer egy szegény özvegyasszony, de nagyon jómódban részesült. Hát szeretett vóna sokáig élni. Egyszer csak a Halál betoppsitott hozzá. - No, hónap elviszlek! - De a szegényasszony rimánkodott neki

f

hogy ne bántsa, majd hónap! A Halál meg is fogadta a szavát, elment, gondolta,majd visszajön hónap, A szegényasszony pedig kiirta a kapufélfára, hogy: "Majd hónap!" -Elment a Halál másnap,hát látja kiirva, hogy "maja hónap". Akkor fogta a krétáját és utána irta: "viszlek el!" Hónap szintén megy a Halál, azt mondja az asszonynak: - Készülj, mert itt van a hónap és viszlek! Azt feleli erre az asszony: - Nézd meg a kapufélfát,mi van arra irva? Akkor gyere be, ha nem lesz ott,jhogy Tmajd hónap", mert azt te Irtsál ; Erre a Halál megnézte az irást, csakugyan az állt ott, hogy; "majd hónap". De a Halál nem nyugodott. Járt, járt még sok ideig. Egyszer megunta a mászkálást és letörülte az irást, könyörtelenül az ajtóra ment. - Eressz be asszony! Megyek érted! Erre az asszony azt felelte, hogy: - Nem engedlek biz én, nézd meg a kapufélfát, wl var. arra irva! Feleli a Halál: "«- Biz' ott már nincs semmi, mert ért letörülte». En151.