Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

gedj be, mert ha nem, bebújok a kulcsjukon! - És ugy is.tett.Amig a Halál bujt befele,az asszony hirtelen egy nagyszájú üveget tartott oda a kulcsjukhoz . Még meg sem gondolhatta a dolgot a Hálálj üvegben tanálta magát. Az asszony pedig gyorsan bedugta az üveg száját. A Halál végül rimankodasra fogta, hogy engedje ki. Az aszszony azt felelte: - Hogy bocsátanálak mán ki, talán azért-, hogy rögtön elvigyél? Fogta, kivitte a Tiszára a bedugott üveget, beledobta.-Ott libegett a viz tetején. Persze a Halál nem vót nehéz, nem merült el az üveg. Ott égy szegény halász kifogta az üveget, és mindjárt hang hallatszott az üres üvagban. Az öreg halász szörnyen megijedt, hogy 6 itt senkit nem lát és mégis szólnak hozzá, hogy: - Engedj ki! - Megint megszólalt a Halál az üvegből: - Engedj ki! - Mi vagy te, hogy az üvegben vagy és engedjelek ki? - Én vagyok a Halál! Erre a vén halász még jobban megijedt, fogta az üveget, hogy visszahajítja a vizba. A Halál megszólalt: - Ne dobj vissza, enged.] ki! Téged nem bántalak! Azt mondja erre a halász: - Kiengedlek, de mondd meg nekem, hogy meddig nem bántol? - Addig nem bántalak,mig a te sárfalad össze nem omlik! Erre az ember kibocsájtotta a Halált. A Halál szagos széllel kiugrott: * - Köszönöm, hogy kibocsájtottál! Élhetsz nyugodton,, mig a sárfalad össze nem omlik, addig nem bántalak. 152.