Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

gyellte, hogy mind megitta. Bele akart vizelni a korsóba, de nem tudott, mert János is ott ólálkodott körülte. Já­nos kapta-fogta a korsót és elszaladt megint a tengerre vizért, hozta tele megint. Az öregasszony odakeszitette a krumplit, a többi vizet megint megitta. Mikor megfőtt a krumpli, jóllaktak. János megint hozott egy korsó vizet. Este oszt lefeküdtek. Reggel mikor felkeltek, János mond­ta: - Édes öreganyám, megyek vadászni. - Ó kedves fiam, ne menj! Ki tanálsz menni a tenger­partra, máma fogják hozni a királykisasszonyt a sárkány­nak. A Veresálnok vitéz lesz a megmentője. Oda tanálsz menni, téged is megölnek! - Nem megyek én oda - azt mondja - mit keresne ott egy ilyen szegény ember? Magához vette a három vadat, megindult egyenest a tengerpart fele. Ott sétálgatott. Eccer látja, hogy a vá­ros felől jön egy fekete hintó. A tengerparthoz nem mesz­szi vét egy nagy csonka fűzfa. Ott a hintő megállt. Le­szállt a királykisasszony, meg a Veresálnok vitéz. A hin­tó elment haza.Azt mondja a Veresálnok vitéz a királykis­asszonynak; - Tessék egészen nyugodton menni a tengerparthoz,ott leszek védelmezésére! U pedig felmászott a fűzfára, innét leste, hogy mi fog történleni. A királykisasszony leült a tengerpartra, ott sirt keservesen. Jancsi arra sétált a három vadjával. Azt kérdi a királykisasszonytul: - Mért sir olyan keservesen, felséges királykisasz­szony? - Hogy ne sírnék, mikor ebbül a tengerbiil mindjárt jön értem egy hatfejü sárkány! 8.

Next

/
Thumbnails
Contents