Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

j, JÓ TETT HELYÉBE JÓT VÁRJ Egy szegény embernek meghalt a felesége, maradt egy kisjánya. Prédinkának hívták. Az ember olyan özvegyasz • szonyt vett el, akinek szintén volt egy jánya, akit szintén Prédinkának hivtak. A mostohaanya nem szerette az embernek a jányát, csak a maga jányát szerette. Ezért elhatározta a kisjány, hogy 6 elmegyen szolgálni. És amint ment,mendegélt egy erdőn keresztül, tanálkozott egy ezilvafával. Megszólította a szilvafa; - Hová mégy, te kisjány? - Megyek szolgálatot keresni. Azt mondja a szilvafa; - Tisztelj meg engem! Jő tett helyébe jót várj! A kisjány szót fogadott, meg is tette ás ugy ment tovább. Szembetanálkozott egy körtefával. Az \n megszólította: - Tisztáij meg engem! Jő tett helyébe jót várj! Meg is tette és azzal ment tovább. Hát tanálkozott egy kidűlt kemencével. Se oldala, se teteje nem vót, mégis megsült benne a tejes vajas kalács. Az is azt mondta a jánynak: - Tapassz meg engem! Jó tett helyébe jót várjí Megint ment tovább. Az erdőben tanálkozott egy rtthea csikóval. Az is azt mondta, hogy őt kefélje meg a ruhától: - Hát jó tett helyébe jót várj! A jány szót fogadott. Megkefélte, megvakarta. Amikor beért az erdőbe, hát ott vót egy ház és egy öregasszony kint állt a kapuban. Megkérdezte a kisjányt, hogy hová