Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

megy? A jány megmondta, hogy szolgálatot keresne. Kérdezte a nénit, hogy nem venné-e fel? Az öregasszony boszorkány volt."* - Hát megfogadlak, de énnálam három napból áll egy esztendő. És csak annyi a dolog nálam, hogy mindennap egy liter tejbe kell főzni köleskását, ha én elmegyek a templomba. Mire hazajövök, meg legyen főzve és az ablakra ki legyen téve meghűlve! És még azt mondja az öregasszony: - Van itt ez a véka hamu, beleteszek egy liter köleskását, ezt szemeld ki. Azt megfőzöd és ha ezt meg tudod csinálni, akkor van itt ebben a szobában három láda. Ebből egy a tied. Tele van arannyal. Ha mindezt nem tudod megtenni, akkor véged van. Már kilencvenkilencnek van karóban a feje, a századik a tied lesz! Az öregasszony elment. Ott maradt a jány. Évődött tépődött, hogy mi lesz most már, hogy fog tudni eleget tenni a rábízott parancsnak? És ahogy ott gondolkozott, elsötétedik az ég. Nem tudta elképzelni, hogy miért. Jött egy nagy sereg galamb és leszállt hozzája. És hozzákezdtek szemelni a homokbél a kását, de nem a begyükbe szedték, hanem hogy a kisjány segítségére legyenek. Mire a kisjány körülnézett magán, akkorára a kása ki volt szedve a hamubői, és mind együtt volt. A galambok pedig, ahogy jöttek, ugy el is szálltak. A kislány magára maradt, és hozzákezdett főzni a tejbekását. Ugy, ahogy meghagyta neki az öregasszony, és kitette az ablakba hűlni. A kisjány, mint aki jól végezte dolgát, felvett a három láda közül egyet és gondolta: - Én ezért megszolgáltam és viszem - azzal elment vele. Ahogy ment, ment a ládával, tanálkozott a girhes 86.