Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

- Akár mékünk Jon ide vissza

f

ha kihúzza a szeget, ha viz jön uténna akkor életbe lesznek mind a ketten, ha vér jön utána, akkor az egyikőtök, aki nem érkezik vissza, az biztos meg lesz halva. Megosztották a vadakat, igy elbucsusztak egymástól. Jancsi ment jobbra, Peri ment balra. így vőt mind a kettőnek farkas, medve, oroszlán. Jancsi ahogy ment mendegélt,hetedhét ország ellen is tul, meg az Óperenciás tengeren is tul

s hol a vadkan tur, talált egy kis kunyhót. Bement oda, egy öregasszony vót ott. Reggel vőt, mikor odaért, köszöntt - Agyún isten jó reggelt, édes öreganyám! - Hol jársz itt, kedves fiam, ahol még a madár se jár? Jancsi letelepedett. Azt mondja az asszonynak! - Édes öreganyám, nagyon éhes -gyök, főzzék nekem valamitl - Főznék én, kedves fiam, de mán három hete viznek szinét sem látjuk. Kérdezte Jancsit - Hát miért? - Bem messzi van ide egy város« A sárkány a kutakba lezárta a vizet. Csak minden nap egy szép lányér adott vizet. Most pedig a királykisasszonyra került a sor. Hőnap fogják - azt mondja - hozni a tengerpartra a sárkánynak. - Tessék csak nekem ide adni ami csak edény van,mindet I Nem vőt csak egy korsó. Felvette,János elment a tengerhez. Telimeritette és vitte az öregasszonynak. Az 8regasszony megfogta, meg is itta egybiil. Krumplit hámozott,de odamosni nem maradt a vizbül. Az öregasszony szé7.