Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)

hajdamak szóra is, amely nem jelent mást, mint hajdúkat. A déli szlávok mint martaiócok, haramiák harcoltak az országukat pusztitó törökök ellen. A két szó a XVI. században került a szókincsünkbe. Tudjuk, hogy a hajdú szó azoknál a népeknél lett használatos, több variációban is, akiknek az életébe beleszóltak a törökök. Nem a szó eredete a fontos, hanem az, mit takar, kik vannak mögötte, mi a politikai, társadalmi tartalma. Általában a köztudatban a hajdúk alatt értjük azokat, akik valamikor jobbágyok voltak, szabadságra vágytak, menekültek a földesúri terhek, az elnyomás és állami fennhatóság alól.Kíméletlenek voltak a megszálló és sanyargató törökökkel szemben. Hazánk területén nagyban befolyásolta a hajdúság kialakulását a feudális rendszer, a Habsburg és török uralom. A XVI. században tömegesen menekülnek a jobbágyok a török által megszállt területekről. Akiket a török kiűzött otthonából, csapatokba verődve rablásból, törökök elfogásából, de jobbára a szegény nép nyakán élősködve tengették életUket. Nemcsak jobbágyok, de a társadalom minden rétege található soraikban. Megkülönböztetünk szabad hajdúkat /számban a legtöbb/, akik semmiféle hatalomtól nem függtek, tervszerűtlenül csatangoltak, leginkább a török szomszédságában. Nem riadtak vissza jobbágyfalvak, nemesi kúriák, városok polgárainak kirablásától sem, ha szükiben voltak az élelemnek, pénznek. ' A XVI-XVII. századi ismert csoportjuk a királyi hajdúk rétege. A király állandó hadseregéhez tartoztak, főleg végvárakban szolgáltak. Olcsó katonák voltak, a zsoldjuk alig haladta meg a havi 2 Ft-ot, de sokszor az 24. .