Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)

A monostor sző azonos értelmű a kolostor jelentésű egyházi görögös monosterium szóval. A monostor és a kolostor önálló férfi és női szerzetesek lakhelye. A térti kolostorok fölött a prior, perjel - az apát, superior, guardian - a női szerzetesek fölött pedig a nőprior - domina« fejedelemasszony - gyakorolta a felügyeletet. Lakóhelyüket fallal vették körUl, és a templommal együtt négyzetet alkotott. Falvakon, városokon kivül magánosan állottak. Bagyságát, népességét befolyásolta a szerzetesek jövedelme. Mindig gazdagabbak voltak a király, a királyné, vagy a királyi hercegek által alapított monostorok, kolostorok, mert több falut, nagyobb földbirtokot kaptak és számos szolgát, nem beszélve a mesterekről. A monostorokat azért is alapították a földbirtokos családok, hogy legyen hova temetkezniük. 'iáikor Mosolygó József volt tokaji gör.kat. esperest 1952-ben személyesen felkerestem és a keleti egyházra vonatkozó kutatásairól érdeklődtem, hangsúlyozta, hogy kezdetben a monostorok keleti szertartásuak voltak, s csak később, midőn a német királlyal Henrikkel rokoni kötelék alakult ki, akkor ennek révén Gizellával jöttek be a nyugati latin szertartású katolikus szerzetesek, akik a kolostorokban telepedtek le. Hazánk területén a kereszténység államvallássá tétele, elismerése után sok monostor, majd kolostor épült. Karácsonyi János * szerint a ZI-ZIV. században több ágra oszló, és egy közös őstől származó /többnyire nevezetes családok/ összességét értjük nemzetségnek, összességnek mondta Karácsonyi, mert bármennyire szétágaztak, akárhány család vált ki egyikből, vagy másikból, mégis volt valami, ami összekötötte őket.