Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)

Ilyen volt* 1./ a vérségi kötelék. Abban az időben as állam a közbiztonságra kevésbé ügyelt, a sérelmeket sokszor későn, olykor 10-20 év után tudta orvosolni. Természetes volt, bogy a rokon családok összetartottak, egyik a másiknak a sérelmét a maga ügyévé tette, s egy jelre, ba kellett a nemzetség összes férfia fegyverre kelt. '•.';*.' 2./ Szoros kapcsolat volt a nemzetség tagjai között az elsőbbségi .log, a nemzetségi földbirtok megvételére. Mindegyikük őrködött, hogy a nemzetségi vagyon a nemzetség kezén maradjon, ba valaki anyagilag nehéz helyzetbe került, ha leánynegyedet, vagy a hozományt pénzben nem tudta kifizetni ós igy földbirtokot akart eladni, elidegeníteni, azt csak nemzetségbelinek adhatta el. Ha ezek között nem akadt vevő, akkor adhatta el a nemzetségbeliek beleegyezésével idegennek. E jog oly erős volt, hogy a nemzetségbeliek beleegyezése nélkül a földbirtokot más nemzetségbeliek nem is merték megvenni.Sőt, még a jószágvesztésre Ítéltek birtokait is megválthatták a nemzetségbeliek. 3./ Kevésbé biztos, de kecsegtető jog volt, hogy a magvaszakadt férfi után a többi nemzetségben különösen a hozzá legközelebb álló ág örökölt. Ezt igyekeztek a XIII. században a végrendelkezésre adott engedéllyel kijátszani, a XV. században pedig csaknem egészen megsemmisíteni. 4./ összekötő kapocs volt a nemzetségek egyes ágai között a közös nemzetségi monostor pl. a Gut-Keledeknek a nyiradonyi. : 9.