Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)
A monostor, mint templomos hely mihamar TaükÖdött, ami a "Pápai Oklevéltár"-ből válik előttünk nyilvánvalóvá. A közság lakosai a monostort, mint templomot magukénak ismerték el, ha a Báthoriak is voltak a kegyurak, * amit az bizonyit, hogy pápai tizedet fizettek, ezt szintén a pápai oklevéltár bizonyltja. A Báthori ág tagjai a nyiradonyi monostor tagságát is többen gyakorolták. Hogy a különválást jobban érzékeljük álljon itt példaként az, hogy a Szakoliaknak Hyirbátorból való kielégitésénál Büdmonostorból csak egy részt» tehát meg nem határozott hányadot adnak, majd ezután egy szigorúan meghatározott résznek, egynegyed résznek az átengedése történik, mégpedig nem is rokonnak, hanem idegen férfinek a Szent-Mégócs nemzetségbeli I« Balázsnak. I,Balázs nem sokáig használhatta Büdmonostor egynegyed részét,mert oda kellett adnia vejének, a Balog-Semjén nemzetségbeli Lászlónak az 1320-as években hozományképpen. 1325-ben Egyed fiai, Tamás és Fábián, valamint Ubul fia Mihál utódai /Balog-Semjén nemzetség/osztoztak a család birtokán, benne Büd-ön is. Arról nincs tudomásunk-, hogy Büdmonostoron milyen szerzetesek éltek. Annyit azonban tudunk, hogy a "Szent Miklós tiszteletére szentelt egyházának Simon nevű papja 1332-ben 16, az 1335. évi I. részlet fejében 5 garas pápai tizedet fizetett." r& 1337-ben egy szatmár megyei birtokért folyt psrbea /Szakoli/ Lőrinc ás fiai kibékültek a Báthorlakkal, igy Syirbátorból az őket illető rész helyett Büdmonostorban kaptak részeket« A Gutkeled nemzetség tagjai együttesen birtokolták a közös erővel szerzett vagyont, de mert 1334-ben Bereczk fia Lökös hirtelen meghalt t gyermekei nagyon fiatalok voltak,igy a nemzetségnek 1347-ig várni kellett az osztozkodással* 15.
