Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)

tötték egymást az emberek:"felöbül-tünk"/felébredtünk/ezos~izéd?" "Hála Istennek, még élünk!" 127 "Azok, akik reggel beszélgettek és együtt hajtogatiák ki az udvarokról - kerítés egy háznál sem volt - a jószágokat, mikor estefelé eresztették haza a nyájat, már 10-12 koporsó sorakozott a falu szélén» Azok feküdtek némán, mozdulatlanul, fekete arccal, akik még reggel örültek az életnek. Aratott a nagy kaszás. Volt a faluban nem is egy ház, ahonnan mindenki kihalt. Az életben maradottak deszkát szögeztek az ablakokra, ajtókra. Sokáig senki sem tette be a lábát az ilyen házba. Féltek. Voltak akiket new fogott a betegség."Mi minden privigyben /halottvirrasztás/ Ott voltunk, mégsem betegedtünk meg. De akinek este az ablaka alatt elénekelték: csingi-lingi laboda, lábod ide nem óda; ott másnap biztos, hogy meghalt valaki. Ekkor a falunak a negyed része kihalt." ' Az egyházközségnél lévő anyakönyvből nem lehet pontosan megállapítani, hogy hányan haltak meg kolerában. t.í„ eleinte vezette a lelkész, de ugy látszik megunta és abbahagyta. Nem győzték a temetést, a falu szélén egyszerre temették el, akiket koporsóba tudtak helyezni. Nem számítottak ennyi halottra, az asztalosoknak sok dolguk volt

f

ds ka az is meghalt,a rokonság ütött össze néhány szál deszkát. Állami anyakönyvezés 1895. szeptember 30-ig a születést, házasságot, halálozást az egyházak jegyezték be anyakönyveikbe. Az álla: hozzájárult ahhoz, hogy az egyházak továbbra is anyakönyvezhetik tagjaikat, de mindenkinek kötelesságévé tette az állami anyakönyvi hivatalnál a születendő gyermeket, a házasságkötési szándékát, valamint a haláleset beállításét. Állami anyakönyvi kerületeket szerveztek.