Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)

5./ Egyideig a közös nemzetségi birtok oszthatatlan volt. Később azonban a nemzetség is osztozkodott: külön .lobokkal rendelkezett, f- • Figyelmünket megérdemlik: mert azok voltak és maradtak, akik másfél századon keresztül az ország sorsát intézték, összetartásuk által az ország jórészét benépesítették, a monostorok építésével a művelődést előmozdították, a letelepedést megszilárdították, az erkölcs szelidülését támogatták. Amíg a királyi hatalom őket féken tartja, addig ők saját érdekükben jobbágyaikát, alattvalóikat a kisebb rablóktól védelmezik. Gyakran a temetkezési helyül szolgáló kisebb monostorokat az okiratokban meg sem emiitik. A nemzetségnevek emlegetése történelmi emlékeinkben arra szolgált, hogy abban az időben, amikor még az egyes családoknak nem voltak állandó vezetéknevei, megkülönböztessék a hiteles helyeken, vagy a király előtt megjelenő aok János, Péter, Tamás stb. nevű férfit egymástól. Tehát megkülönböztető jel, s egyszersmind több vérrokon családi gyűjtőneve volt a nemzetségnév. Nem alkottak külön osztályt. A nemzeteégek, mint előbb irtuk "a letelepedést megszilárdították". Hazánkban a XI. és XII. században alakult ki a legtöbb község. Erre az időre tehetjük Bűdnek, a mi községünknek a keletkezését. Van hiteles okiratunk róla, ugyanis a "Váradi Rege

atr

urn"-ban a feljegyzett perek leírása között az 1216. évből ez állj "Bud faluba való Váró törvény elé állitá Imrét, a falubelijét másfél márka miatt. Biráskodék Lesták, az urok, pristáldus vala Mihál« Váradon olyképen egyezének meg, hogy Váró fizessen a bírónak, 10.