Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

leginkább rudas

ba rakták a szénát, hogy könnyebb legyen elosztani, /

negyedibe, harmadába vállalták a kaszálást, a széna negyede-harmada lett a kaszásé/. Rudast raktak akkor is,ha vizenyős volt a talaj, a szekérrel nem lehetett a kaszálón végigmenni. Ilyenkor akkora csomót rektaka szénából, amit két ember elbírt, majd két rudat átdugva alatta kézben vitték a szekérre, 5-6 rudasból vontatőt raktak, kötéllel körülkerítették, tézslát vagy kisefát akasztva rá, két ökörrel vagy két lóval vontatták, A gyűjtés eszközei a villa és a gereblye. Szénaforgatásra 3-4 águ villát használnak, régebben fa-, ma vaevillét / 2. kép/. Gyűjtésre inkább vaBvillát használtak, annak az ágai nem törtek olyan könnyen el. Favillét a nyírbátori vásárban vettek, de a faluban is volt aki meg tudta csinálni. Az 193o-as évektől kezdve egyre inkább a vasvillát kezdték használni forgatáera-gyüjtéere egyaránt. Gereblyét a gyűjtés során a villa után használták, előtte ceak akkor, ha alacsony füvet kellett gyűjteni. Szénagyüjtéskor kisgereblyét használtak: 6o-7o cm Bzéles a feje, fogai 6 cm hosszúak, a két fog közötti távoleág is 6 cm. Nyele 2 m hosszú, fogainak száma 12-13 db, feje, nyele nyárfa, fogai akácból faragottak /3.kép/. Hogy e— gyütt száradj or az egy kaszálóról való fü, testvért, sógort-komát hívtak segitségbe kaezélni, kócsönbe kaszálni

. Gyűjtéshez is hivtak segítséget. Általában 7-8 ember kellett, elsősorban a családból, ha keveBen voltak, az ismerősökből. A segítséget illő volt visszaadni, de a visszaadás ideje, módja kötetlen volt. A munkát mindig a gazda szervezte. Kaszálásnál mindig a legjobb kaBzás ment elöl, a többiek pedig tőle és egymástól 4-5 lépésre lemaradva haladtak, hogy egymásba ne vágjanak. A gyűjtést reggel 9 óra körül, harmatszáradás után kezdik. Négy ember máefél-