Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

BALÁZS GYÖRGY: RÉT- ÉS SZÉNAGAZDÁLKODÁS NYlRLUGOSON A magyar ezónegezdálkodés kutatása csak az utóbbi évtizedekben indult meg rendszeresen. Idevonatkozó értékes tanulmányok jelentek meg Balassa Iván, Ikvai Nándor, Szabó Mátyás tollából. 1 Behatóan foglalkozik a magyar rét- ée szénagazdálkodás kérdéseivel Paládi-Kovács Attila, aki egy részletes kérdőivet készített el. A magyarországi extenzív állattenyésztést vizsgálva a passzív és ektlv takarmányozás kérdéseit vizsgálta Szabadfalvi JőZ8ef. *• A pasBziv takarmányozás emlékei még élnek Nyirlugoson. Bak János juhász 1959-ben a falu alatti nádasban teleltette e nyájat, s a hideg ellen trágyával rakta körül a léckát

. I0-I5 évvel ezelőtt még rendszeresen a falu határában lévő tölgyesbe hajtotta Őszi makkra a juhait. Legeltetni eljárt a Hortobágyra, a balmazújvárosi, margitai határba.Emlékezete szerint Serbán László a kismarjai szikéé legelőt is felkereste nyájával nyár idején. Nyirlugos határában nem volt juhlegelő, ezért őszi beverés után az ugaron hagyott területeken legeltettek. Nyirlugos határában sok mólyfekvéaü, megfelelő talajú kaszáló található. Ilyen a Nagymakra, Kiamakra /néhol Makvei, 4 vagy Nagy és Kismaksa ^ /, Téglaszin, Falurét községi legelő,a fala bikáinak eltartására, felesben kaszálták/. Borzs

ova, Nagykend

erfőd, A forduló földekben us volt kaszáló Feketelaposi - dűlő, Macskaalja, Bátorint, Surd ok, Hosszúvíz, Pécka, Szennyesalja, Lábujjai ja, Szőlőalja, Humnyiscea /Hamuszindülő/, Gutalja, Nagypécka, Tivarányalja, Adonyi-ut. A kaszálók ilyen aránya elterjeáé-